74. Henry és a repülő

Repcsit bámult Henry vonatablakból.
Meredeken ment fölfele.
Persze nem Henry, hisz az egy öngól,
a költőnek van még ennyi esze.
- Hova repül a gép? Mi tartja fenn ott?
Mi lesz, ha egyszer leesik? –
Tátott szájjal néz ki Henry az ablakon.
Mások tátott szájjal meg őt lesik.

Mr Csont szól. - Henry, repülőt nézel?
Már megint min jár gyenge eszed?
Elvágyódol innen? Mindjárt elvérzel!
Ne hordd arcodon minden sebed!
- Azon jár az eszem, rég ültem rajta.
Világ fölött lenni élvezet.
- Henry, nem vagy te ily fölülős fajta!
Neked kockádban van a helyed.

De Henry egyre a repülőt nézi,
míg el nem tűnik a felhők között.
Neveti egy kölyök, csitítja egy néni,
- de anyu, a bácsi olyan lökött!
És az a másik, ott vele szemben,
nézd, oda nyúl, megfogja kezét!
- A két perverz állat! Azok szememben.
Hogy ki nem sütik az ember szemét!

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. október 06., kedd 18:20
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Legfrissebbek a szerzőtől: Fábián József

Tovább a kategóriában: « 75. Henry álmodik 73. Henry készül »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned